Umberto Eco, talijanski teoretičar i književnik (Alessandria, 5. siječnja. 1932 – Milano, 19. veljače 2016.). Redoviti je profesor semiotike na Sveučilištu u Bologni. Pisac brojnih i svjetski utjecajnih rasprava s područja estetike, semiotike, komunikologije, književne teorije i popularne kulture. Kao književnik svjetsku slavu stekao romanom na srednjovjekovnu temu Ime ruže (1980), kojeg odlikuje zanimljiv kriminalistički zaplet i organizacija građe. Slijede romani Foucaultovo njihalo (1988) i Otok prethodnoga dana (1994). Ostala važnija djela: Otvoreno djelo (1962), Znak (1973), Rasprava o općoj semiotici (1975), Čitatelj in fabula (1979), Semiotika i filozofija jezika (1984), Granice intrepretacije (1990).
Umberto Eco olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere. Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959–1975). A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája. A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak. Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve c. regényével nyerte el. A filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történetet. Karrierje során a későbbiekben többek között oktatott a Harvard és a Columbia egyetemeken, és számos intézménytől kapott tiszteletbeli fokozatokat, de leginkább a bolognai egyetemen oktatott.